in

Oldalalvással csökkenthető a babák halva-születési kockázata?

A tudósok felfedték, hogy miért kell(ene) az állapotos nőknek mindig az oldalukon aludniuk.

A Huddersfieldi egyetem kutatói egy tanulmányban azt mutatták ki, hogy a terhes nők nagymértékben csökkenthetik csecsemőjük halvaszületési kockázatát, ha a háton fekvés helyett az oldalfekvésre összpontosítanak.

A terhesség során számos változással kell szembenézniük a várandós kismamáknak, ugyanakkor a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy bármennyire is nehéz megtalálni a megfelelően (és relatíve) kényelmesnek mondható pihenési pozíciót, érdemes törekedni arra, hogy ezt az oldalfekvéses helyzettel érjék el. Hogy miért?

A kutatás során 851 (halva született gyermekét) gyászoló édesanya, valamint 2. 257 állapotos nő alvás közbeni testhelyzetét vizsgálták.

Az analízis során az egyetem kutatói arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy azok a 28. terhességi hétükben lévő nők, akik a hátukon fekve pihennek 2,6-szorosára növelik a baba halvaszületési rizikóját.

Arra a kérdésre, mely szerint: miért éppen a háton fekvés lehet az okozója mindennek, még nem született egyértelmű válasz (egyelőre az okok tisztázatlanok, homályosak). Mindenesetre az kutatás olyan nagy feltűnést keltett, hogy a tanulmány megszületését követően az NHS (National Health Service, vagyis az Országos Egészségügyi Szolgálat) nem várakozott az tüzetesebb kutatások fejleményeire, azonnal cselekedett. Az NHS a Huddersfieldi egyetem kutatási eredményeit haladéktalanul beemelte a Saving Babies’ Lives (Babaéletek megmentése) nevű gondozási csomagjába.

Ebben a gondozási csomagban (amely többek között a csecsemőkkel kapcsolatos potenciális kockázatokat is magába foglalja) a javaslatok listája ezzel a tanáccsal bővült: A terhesség utolsó szakaszában (a 28. héttől) az oldalon alvás biztonságosabbnak bizonyul a hátonfekvésnél.

Mindaddig, amíg a kutatás további figyelemre méltó, hasznos kimutatásokkal bővülne, érdemes követni az oldalfekvési tanácsot a terhes nők számára, hogy ezzel is többet tegyenek születendő gyermekük egészsége, (sőt!) élete érdekében. Talán azt is érdemes lenne megfontolni, hogy ne várják meg a terhesség harmadik trimeszterének a beköszöntét (a 28. héttel kezdődően), hanem már az elején próbálják meg mintegy beiktatni, természetessé és automatikussá tenni az oldalfekvéses helyzetet.

Dr. Tomasina Stacey, a kutatás vezetője beszámolója szerint: a tanulmányt követően a megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy boldogan megteszik ezt a változtatást (az alvási, pihenési pozíciót illetően), ha mindezzel többet tehetnek kisbabájukért.

A LiveScience egy 2018. augusztus 20-i cikkjében viszont tovább pontosítja az áldott állapotban lévő kismamák oldalfekvésére vonatkozó nézeteit, éspedig a bal oldalra fókuszáltan.

De vajon mi mehet végbe egy gyermeket váró anyuka pocakjában (orvosi megvilágításban)?

A magzat növekedésével (a terhesség során) egyre nagyobb nyomást gyakorol az őt viselő, befogadó nő szervezetére.

Dr. Grace Pien, a Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem segédprofesszorának elmondása szerint a „prenatális puzzle” lényeges eleme az anya úgynevezett IVC -je (inferior vena cava), vagyis az alsó üres visszér, amely a gerinc jobb oldalán halad végig, ugyanakkor felelős a vér szívbe történő visszaküldéséért a test alsó feléből.

Miért kell erről tudnia egy terhes nőnek?

„Csupán” azért, mert amennyiben egy terhes nő a hátán fekve pihen vagy alszik: a magzat nagyobb valószínűséggel fogja (össze)nyomni az IVC-t, amellyel csökkenti a szívbe visszatérített vérmennyiséget. A szívbe visszaszivattyúzott kisebb mennyiségű vér a kismamánál alacsony vérnyomást, a pocaklakó esetében viszont csökkent mennyiségű véroxigént jelent.

A legtöbb egészséges nőnek és magzatának sikerül kompenzálnia a szívteljesítmény enyhe csökkenését, azonban mindez főként olyan várandós anyák és babájuk esetében jelenthet kockázatot akik valamilyen légzési- vagy vérnyomásbeli betegségben szenvednek (pl.: asztma, vagy az alvási apnoe).